patentblog

Szerelmes levél az aktatáskában

Ha címszavakban kellene írnom szerelmi életem és anyaságom legnagyobb etapjairól, valahogy így szólna: egy nagyon korai házasság, gyerekszülés, válás, hosszú évek magánya (tűzoltók persze voltak…), majd egy újabb házasság és egy újabb válás. Aztán következett egy hosszú, titkos kapcsolat, majd pedig eljött végre az, aki miatt egész eddigi életemre azt mondom: rendben, érte megérte. Eljött… Tovább »

A vörös macska, avagy rituálék a családban

  Meggyőződéssel és tapasztalatból állítom, hogy a rituálék fontosak és működnek. A gyerekek pedig imádják őket, még ha kezdetben épp sehogy, vagy csak egy kis félmosollyal nyugtázzák azokat. Titokban már bekúszott a kis fejükbe minden részlet. Epekedve, kikerekedett szemecskékkel szinte önkívületben várják, hogy megszólalj és jöjjenek a megszokott frázisok. Az érdeklődő félmosoly után jön a… Tovább »

Hazatér a bébi (a no.2) [Második, egyben befejező rész]

… Apa belépett az ajtón. Valószínűleg olyan fél 6 lehetett. Hazaért a munkából. Aha, akkor majdnem eltelt egy újabb nap. Amikor otthon vagy a gyermekeddel, esetleg kettővel, hárommal, a napi rutin annyira elveszi az időérzéked, hogy az időközönkénti eszmélések bugyuta arcod kölcsönöznek neked… (jé, már eltelt 3 óra és újra éhes..)  Ilyen bugyuta, rémült, megkönnyebbült és… Tovább »

Hazatér a bébi (a no.2) [Első rész]

A 9 hónapig tartó alien érzésnek vége, a benned szunnyadó jövő megszületett. (Ne felejtsem el, hogy a terhességeimről és a szüléseimről muszáj majd egy külön bejegyzést írnom…) Napvilágot látott egy új csoda, akinek érkezése valóban semmihez nem hasonlítható érzés! Igaz? Naugye. Erről is írok majd egy újabb posztban. De most ez legyen in medias res:… Tovább »

Hahó Apukák, Anyukák! Szívunk?

eL beteg lett. Az első betegsége, így az ősz kezdetén. Valahol már vártam is, persze nem konkrétan.  De az mégsem járja, hogy majd bölcsiben legyen először beteg… Első nap köhintett egyet-kettőt, aznap éjszaka 2-3 óránként felébredt, majd másnap jött az orrfolyás, a láz, s vele együtt a Nurofen szirup, valamit az ilyenkor nélkülözhetetlen eszköz: az… Tovább »

A nyúl füle…

Mint mondottam volt, varrni nem szeretek. Ha nagyon muszáj, egy gomb, egy kis zokni stoppolás, de bizony kb. ennyi.  Kissé szégyenletes a történet, még szerencse, hogy Vanda – így utólag –  csak mosolygott rajta. Remélem nem okoztam maradandó sebet neki. Tényleg remélem. Szóval, a nyúl füle… Vanda még ovis volt, és mint minden ovisnak, neki… Tovább »

Pé, aki nem vett feleségül 2013-ban!

Volt valaki, aki az egész per során mindvégig mellettem állt, támogatott és segített megtalálni a helyes utat, ha túlságosan elragadtattam magam, vagy épp elbizonytalanodtam. Nem írhatok másról, míg Róla nem írtam. Ő Pé. Az okkal utamba került, igazi szerelmem. A legjobb  társ, a legjobb  apa, és aki ha mosolyog, a szeme körül sugár alakban elhelyezkedő… Tovább »

“Majd vmikor hívlak….”

A legjobb családban is előfordul…hát még nálunk. Mi sem vagyunk kivételek, pedig úgy vélem, alapvetően szép család vagyunk. Már ami a mostani felállást illeti. Papa, mama, 2 ( mínusz 1) gyerek. Egész és mégis egy kicsit csonka. Nos, ez a bejegyzés annak a (mínusz 1) gyereknek szól.  Egy szép és csinos, hálátlan és makacs, de… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!