Ha címszavakban kellene írnom szerelmi életem és anyaságom legnagyobb etapjairól, valahogy így szólna: egy nagyon korai házasság, gyerekszülés, válás, hosszú évek magánya (tűzoltók persze voltak…), majd egy újabb házasság és egy újabb válás. Aztán következett egy hosszú, titkos kapcsolat, majd pedig eljött végre az, aki miatt egész eddigi életemre azt mondom: rendben, érte megérte. Eljött… Tovább »
Szerelmes levél az aktatáskában
Ha címszavakban kellene írnom szerelmi életem és anyaságom legnagyobb etapjairól, valahogy így szólna: egy nagyon korai házasság, gyerekszülés, válás, hosszú évek magánya (tűzoltók persze voltak…), majd egy újabb házasság és egy újabb válás. Aztán következett egy hosszú, titkos kapcsolat, majd pedig eljött végre az, aki miatt egész eddigi életemre azt mondom: rendben, érte megérte. Eljött… Tovább »

Meggyőződéssel és tapasztalatból állítom, hogy a rituálék fontosak és működnek. A gyerekek pedig imádják őket, még ha kezdetben épp sehogy, vagy csak egy kis félmosollyal nyugtázzák azokat. Titokban már bekúszott a kis fejükbe minden részlet. Epekedve, kikerekedett szemecskékkel szinte önkívületben várják, hogy megszólalj és jöjjenek a megszokott frázisok. Az érdeklődő félmosoly után jön a…
… Apa belépett az ajtón. Valószínűleg olyan fél 6 lehetett. Hazaért a munkából. Aha, akkor majdnem eltelt egy újabb nap. Amikor otthon vagy a gyermekeddel, esetleg kettővel, hárommal, a napi rutin annyira elveszi az időérzéked, hogy az időközönkénti eszmélések bugyuta arcod kölcsönöznek neked… (jé, már eltelt 3 óra és újra éhes..) Ilyen bugyuta, rémült, megkönnyebbült és…
eL beteg lett. Az első betegsége, így az ősz kezdetén. Valahol már vártam is, persze nem konkrétan. De az mégsem járja, hogy majd bölcsiben legyen először beteg… Első nap köhintett egyet-kettőt, aznap éjszaka 2-3 óránként felébredt, majd másnap jött az orrfolyás, a láz, s vele együtt a Nurofen szirup, valamit az ilyenkor nélkülözhetetlen eszköz: az…
Mint mondottam volt, varrni nem szeretek. Ha nagyon muszáj, egy gomb, egy kis zokni stoppolás, de bizony kb. ennyi. Kissé szégyenletes a történet, még szerencse, hogy Vanda – így utólag – csak mosolygott rajta. Remélem nem okoztam maradandó sebet neki. Tényleg remélem. Szóval, a nyúl füle… Vanda még ovis volt, és mint minden ovisnak, neki…