Volt valaki, aki az egész per során mindvégig mellettem állt, támogatott és segített megtalálni a helyes utat, ha túlságosan elragadtattam magam, vagy épp elbizonytalanodtam. Nem írhatok másról, míg Róla nem írtam.
Ő Pé. Az okkal utamba került, igazi szerelmem. A legjobb társ, a legjobb apa, és aki ha mosolyog, a szeme körül sugár alakban elhelyezkedő nevetőráncok végtelenül vonzóvá teszik. Ez az első perctől kezdve megigézett
Jó pasi. (Ha olvasod, ne pirulj el, Pé…) Magas, de nem túl langaléta; pici pocak – de ez engem egyáltalán nem zavar, inkább csak őt. Tényleg jó pasi. Nem tökéletes, de az a típus, akit minden nő kívánna magának. Szelíd, de ha felbőszíted, élesen metsző lesz a nyelve. Segítőkész és házias. Szeret bevásárolni, főleg egyedül. Nála szebben senki nem tudja kiporszívózni a lakást. Még én sem, és ez egy kicsit zavar. Kreatív és jólelkű. Kicsit béna a férfias dolgokhoz, mint fúrás-faragás-szögelés és egyebek, bár legutóbb csapot szerelt és kádat javított. Apukám szerint határozottan fejlődőképes, csupán csak biztatni és dicsérni kell. Rosszul tájékozódik és néha nem emlékszik dolgokra. Ha erősen bizonygatom, beugrik neki. Jól vezet, ami nálam a férfi egyik fontos és elengedhetetlen képessége. Ő vezet, én vagyok a GPS. Vagy tartom a GPS-t. Szereti a szüleit, a családját, megbecsüli az embereket. Nem pletykás, de élvezettel bírálja azokat (velem egyetemben) akik szerinte (és szerintünk) bírálhatók. Horkol, de megengedi, hogy felébresszem, ha zavar. Nagyon jó hangja van. Az olyan igazi pasis. Jó a humora, elsősorban ha nem velem van. Velem inkább komoly, ezen abszolút tervezek változtatni. A mustárt összekeveri a majonézzel és a ketchup-pal. Imádja a debrecenit, a csípős dolgokat. Gyűjtő, csodaszép kincsei vannak. A dolgozószobája falát díszíti sok csodás festmény, akvarell, gobelin, és egyebek. Jó ízléssel öltözik, ebben kicsit alakítottam rajta az évek alatt. Apropó, évek. 4 éve vagyunk egy pár. Ez patent.
Én 10 évente férjhez megyek, rossz szokás, de ez történt. Először 1993-ban, majd 2003-ban. Adta volna magát a helyzet, lévén Pé már része volt akkor az életemnek, hogy 2013-ban ismét valamelyik házassságkötő teremben hallgatom a versmondó lányt. De nem, Pé nem vett feleségül. Talán, hogy ne torkolljon válásba a dolog, mert igazából nem túl jó ómen ez a 10 évenkénti esküvős herce-hurca. Valójában nem tudom, egyáltalán feleségül akar-e venni. Igaz, én sem adtam egyértelmű jelét, hogy hozzámennék… Nagy pofával mindig csak azt hajtogatom, hogy az esküvő csak kidobott pénz, felesleges népünnepély, olcsó és hülye játékok viccesnek mondott, de inkább röhejes színtere, ahol általában a legtöbb vendég kényszeredetten mosolyog, tetteti, hogy jól érzi magát, miközben a menyasszony ruháját és frizuráját, valamint a menüt fikázza (már bocsi)… A pár tökideg amiatt, hogy minden szuper és mindenki elégedett legyen, az szülők bőgnek (a “megköszönöm édesapámnak és édesanyámnak” zokogásba fulladó és menyasszonyi-smink gyilkos szónoklatot örökre törölném a forgatókönyvből), a leves hideg lesz, a tortát pedig nem szereti minden vendég, akik közül persze táncolni és mulatni senki nem akar. Ücsörögnek unottan és tovább fikáznak. Az eseményt, vagy egy másik vendéget. Na, ezt gondolom én az esküvőkről. Nekem volt már 2, mint említettem. Volt nagyszabású lopom-a-menyasszonyos-hülye-játékos-templomos, és volt polgármesteri-hivatalos-négyfős-kockásabroszos. Ez utóbbi jobban bejött… Amúgy nem vagyok esküvő-fan, ez egyértelmű, azt hiszem.
Esküvő nélkül is szerethetünk valakit, papír nélkül is tartozhatunk valakihez. Hangsúlyozom, szerintem. Amúgy mennék, ha vinne…
Azért lányok, asszonyok, ha Titeket visznek, menjetek férjhez, de ne gyorsan, ne olyan hirtelen! Ja és semmiképp ne 19 évesen. Balgaság volt, főleg Zéhez.
Én így is Péhez tartozom és most már van egy valaki, aki belőle is van. eL, a mi kislányunk. A legcsodásabb gyermek a Földön, akit angyalok hoztak a Földre, fehér, puha angyalszárnyakon.
Felébresztem eL-t, mert ideje reggelizni…
Pé, szeretlek! Köszönöm, hogy vagy nekem… uhhh, ez de gáz… de így van. Nem tudom elképzelni az életem Nélküled és remélem, hamarabb halok meg, mint Te. Önző vagyok, tudom, de akkor nem kell elviselnem a magányt. Abból volt elég…
Pé, szeretlek!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: