patentblog

Biztosan nem vagyok egyedül, de én kifejezetten utálom a szilvesztert. Az érzés nagyjából konvergál a “karácsonykor mindenkit szeretünk” érzéshez. Nem, karácsonykor sem kell mindenkit szeretni. És nem csak karácsonykor kell szeretni, egyébiránt. Hanem egész évben! A mai nap a  “szilveszterkor mindenképpen bulizni és örülni kell” nap. No meg persze tűzijátékozni, ami egy teljesen céltalan és… Tovább »

A Nagymamák végtelenül különlegesek. Ősz hajuk fonott kontyban, konyhájukban süteményillat tölti meg a levegőt, ráncos kézfejük és sűrűn barázdált arcuk sok történetet rejt. Drága Nagymamám! Oly rég készülök írni Neked! Mert tudom, hogy mindig oly nagy örömmel várod a levelem. Mint én, amikor titkon becsempészted a szerelmes leveleimet a szobámba, emlékszel? Istenem, de rég is… Tovább »

A lámpa beszűrődő halvány fénye melegséget csempészett a hűvös szobába, a szomszédból gyereksírás hangja szűrődött át, a kávéfőzőből isteni nedűt csordogált. Szorosabbra fontam magam köré a puha köntöst és arcom a hűvös ablaküvegnek nyomva boldogan kémleltem az utcát. Néztem, ahogy egy új nap bontogatja óráit. Kérlelhetetlenül itt az ősz, a hajnali köd csak lassan emeli… Tovább »

Sokan vannak olyan nők, akik épp ebben a pillanatban, pontosan ezt érzik… Sokkal többen, mint gondolnátok…   Jobbágy Károly: SZOMORÚ SZERELEM A nő, ki nős embert szeret, szomorú szerető nagyon. Éjjel a vágy, ha rámered, felsír… Mert nincsen irgalom. Hetenként egy-egy délután eljön hozzá, ki öleli. Siet… feléje nyúl sután… más otthon ízével teli; a zsebkendőjén, ingein egy másik asszony nyoma van s a férfi… Tovább »