patentblog

Na, már megint egy szüléstörténet… gondolhatja bárki. Igen az. Hogy miért írom meg? Ha tovább olvasol, megtudod… Évek, hónapok, pillanatok és másodpercek. Megannyi csoda, ami végtelenül sokat jelent az embernek. Olyannyira, hogy egész életében szeretné megőrizni annak emlékét, varázsát. Második terhességem és eL születése számomra ilyen. Ez a bejegyzés azért születik, hogy soha ne feledjük… Tovább »

Vanda általános iskola első osztályos korszakából – ami 11 évvel ezelőttre datálódik – nagyon élénken megmaradt egy történet emlékeimben. Bizonyosan azért, mert felháborított, elgondolkodtatott, elszomorított és anyagilag is érzékenyen érintett. Mintha csak ma lett volna, tisztán él bennem a kép. Meleg ősz volt, amikor a körúton gyalog sétáltunk az iskolába. Első nap az iskolában. Fekete… Tovább »

Aktuális lehet a téma, lévén alig 1 hete kezdődött az iskola. Azok a gyerekek, aki nem dőltek ki már az első héten valami takonykórtól (éljen a visszatérés a közösségbe), bizonyosan már megírtak jó néhány házit, netán feleltek is. Doga még tuti nem volt, bár ami manapság folyik az oktatásban, simán el tudom képzelni. Régen sem… Tovább »

  Meggyőződéssel és tapasztalatból állítom, hogy a rituálék fontosak és működnek. A gyerekek pedig imádják őket, még ha kezdetben épp sehogy, vagy csak egy kis félmosollyal nyugtázzák azokat. Titokban már bekúszott a kis fejükbe minden részlet. Epekedve, kikerekedett szemecskékkel szinte önkívületben várják, hogy megszólalj és jöjjenek a megszokott frázisok. Az érdeklődő félmosoly után jön a… Tovább »

… Apa belépett az ajtón. Valószínűleg olyan fél 6 lehetett. Hazaért a munkából. Aha, akkor majdnem eltelt egy újabb nap. Amikor otthon vagy a gyermekeddel, esetleg kettővel, hárommal, a napi rutin annyira elveszi az időérzéked, hogy az időközönkénti eszmélések bugyuta arcod kölcsönöznek neked… (jé, már eltelt 3 óra és újra éhes..)  Ilyen bugyuta, rémült, megkönnyebbült és… Tovább »

Anyukák, Apukák, Nagymamák, Nagypapák, Dédik, Ük-, Szép-,  és ígytovább, valamint Bébiszitterek és a Többiek! Gondom van, mégpedig a popsitörlőkkel. Popsitörlő, vagyis az az egyenként csomagolt forradalmi, praktikus, illatos és puha segédeszköz, mellyel gyermekünk testtájait tisztítjuk, 0-2,5 év között meglehetős gyakorisággal. Popsitörlő, a mai modern világ és egyik hívsága. Namármost: tegye fel a kezét az, aki… Tovább »

A 9 hónapig tartó alien érzésnek vége, a benned szunnyadó jövő megszületett. (Ne felejtsem el, hogy a terhességeimről és a szüléseimről muszáj majd egy külön bejegyzést írnom…) Napvilágot látott egy új csoda, akinek érkezése valóban semmihez nem hasonlítható érzés! Igaz? Naugye. Erről is írok majd egy újabb posztban. De most ez legyen in medias res:… Tovább »

eL beteg lett. Az első betegsége, így az ősz kezdetén. Valahol már vártam is, persze nem konkrétan.  De az mégsem járja, hogy majd bölcsiben legyen először beteg… Első nap köhintett egyet-kettőt, aznap éjszaka 2-3 óránként felébredt, majd másnap jött az orrfolyás, a láz, s vele együtt a Nurofen szirup, valamit az ilyenkor nélkülözhetetlen eszköz: az… Tovább »

Mint mondottam volt, varrni nem szeretek. Ha nagyon muszáj, egy gomb, egy kis zokni stoppolás, de bizony kb. ennyi.  Kissé szégyenletes a történet, még szerencse, hogy Vanda – így utólag –  csak mosolygott rajta. Remélem nem okoztam maradandó sebet neki. Tényleg remélem. Szóval, a nyúl füle… Vanda még ovis volt, és mint minden ovisnak, neki… Tovább »

A legjobb családban is előfordul…hát még nálunk. Mi sem vagyunk kivételek, pedig úgy vélem, alapvetően szép család vagyunk. Már ami a mostani felállást illeti. Papa, mama, 2 ( mínusz 1) gyerek. Egész és mégis egy kicsit csonka. Nos, ez a bejegyzés annak a (mínusz 1) gyereknek szól.  Egy szép és csinos, hálátlan és makacs, de… Tovább »