Test/kép

Valószínűleg minden női blog egyszer felkapja a diéta/fogyókúra/sport témakörök egyikét (vagy mindegyiket), így hát ebben most én sem leszek eredeti.

Annál is inkább, mert a témát egy korábbi 2 részes bejegyzésemben (első rész: https://patentblog.cafeblog.hu/2014/09/15/a-szepseg-mitosza-borda-divat-elso-resz/ ♦ második rész https://patentblog.cafeblog.hu/2014/09/16/a-szepseg-mitosza-borda-divat-masodik-resz/) én is elég alaposan kiveséztem. Legalább is igyekeztem.

Azokból az írásokból is kiderül, hogy a jelenkor szépségesnek kikiáltott sovány nőideálokkal – akiket a média tökéletes és követendő példaként állít elénk – én abszolút nem tudok azonosulni… Szeretem a szépséget, ápoltságot, igényességet, de vallom, hogy ezt nemcsak egy 50 kilós nő tudja hozni. Még mielőtt végletesnek tűnnék, leszögezném, hogy a felsoroltak egyáltalán nem súly, de még nem is korfüggők. Egy 50 kilós törékeny szépség semmivel sem több és jobb, mint egy 80 vagy 100 kilós nő. Vagy fordítva. Ízlés témájában elfogadom az ide-vagy odapártolást, ízlések és pofonok, ugyebár… Van aki a sovány nőket szereti, van aki pedig kifejezetten a teltebb idomokat szereti… sőt, megőrül értük.

A történetem attól ambivalens, hogy azonosulási képtelenség ide vagy oda, én inkább az örökösen fogyózók és mérlegelők táborát erősítem, semmint az állandóan, előszeretettel és bűntudat nélkül sütit fogyasztók körét. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy egyetértek és támogatom a végletesen sanyargató életmódot. Mindezzel együtt, engem is elkapott a gépszíj… Nem tisztem ítélkezni mások felett és ez távol is álljon tőlem, hiszen mindenkinek megvan a maga sorsa, története (keresztje….) de ez a téma mégis annyira aktuális, mindenkor és minden időben, hogy döntöttem: mégis leírom azt, ami jelenleg jobban foglalkoztat bármely aktuálpolitikai kérdésnél… gondolataimat a súlyom körül.

Kevesen vannak, akikkel sosem jött szembe a súlyos démon: a túlsúly…na, ők a szerencsések. Én pedig őszintén és vállaltan irigylem Őket.

A magam részéről a fogyókúrás téma állatorvosi lova volnék. Amióta az eszemet tudom – de gimi óta mindenképpen – folyton fogyókúráztam. A folyton nyilvánvalóan nem az év 365 napját jelenti, de majdnem. Tettem ezt kb. 2 hónappal ezelőttig.

Nem mintha 150 kg lettem volna valaha is, de valahogy sosem láttam elég csinosnak a tükörképem. Ezt a defektusomat ex Férj1 csak még jobban erősítette, így nem mondanám, hogy vidám 20-as éveim voltak. Örökösen hajszoltam az a valakit, akinek Ő szeretett volna látni. Pedig akkor szép voltam és fiatal, ráncok – és tapasztalat nélkül. Ez utóbbi súlyosabb következményekkel járt, mint amennyi örömet adott a fiatal külső. Ráadásul nem volt rajtam súlyfelesleg sem – szóval így utólag, fogalmam sincs, mi bajom volt akkor.. Aztán terhes lettem Vandával, felugrott 25 kg. Oké, elismerem, ekkor valóban volt jogalapja a cseszegetésnek, bár így utólag azt gondolom, jobban örültem volna a kulturált és építő kritikának, mint az örökös piszkálódásnak… Vanda 1 éves volt, amikor megelégeltem a túlsúlyom és a kemény fogyókúra + torna kombóval kb. fél év alatt ismét emberi formát öltöttem. Ez annyit jelent, hogy bőven visszanyertem a terhesség előtti súlyomat. Ekkor mentem vissza dolgozni is, és a füst ördöge engem is elcsábított. Imádtam fújni, szerettem az érzést, a rituálét – a szagát már kevésbé. Hatalmas örömömben, hogy végre sutba dobhatom a hosszú pólókat és megmutathatom csinos kis alakomat, továbbra is figyeltem a súlyomra.

Azóta eltelt több, mint 20 év, de a súlyom megszállottja maradtam. Megszámlálhatatlan órát töltöttem különböző edzőtermekben, fitnesz-és wellness egységekben annak érdekében, hogy megszabaduljak az néha felugró 1-2-5 kg súlyfeleslegtől és annak számtalan kellemetlen hozadékától. Ez persze azt is jelentette, hogy egy elég szép summát is költöttem eme hívságra. Fittség, izmos test és szexi külső – ezek voltak a hívószavak. Persze az ott töltött időnek az izzadtság és csini alak mellett egyéb hozadéka is volt: a lelkem is rendben volt. Újra-és újra visszatértem edzeni, hajtott a vágy… Ebből egészen biztosan kiderül, hogy hiú vagyok, bár sosem estem át a ló túlsó oldalára… 🙂 Ám még mielőtt itt tovább is kattintanátok, hadd mondjam el, hogy sosem voltam olyan igazi sovány típus, anorexiás meg pláne (hálaazégnek!)… A sport és edzések mellett kipróbáltam mindenféle csodabogyót, fogyasztó-és szépség kapszulát is –  bárki gyakorlatilag bármit el tudott adni nekem e témában. Mindig meggyőztem magam, hogy muszáj kipróbálnom ezt-vagy azt… De a sportot nem hagytam abba, része lett az életemnek. Elkezdtem jógázni, a Bikram-jóga szerelmese lettem. Imádtam a spinning órákat, jártam Hot-Ironra. Szerettem, ahogy épül a testem-és a lelkem. Sokat dolgoztam és egy gyermeket is neveltem, mégis volt időm mindenre.

Nem úgy mint most. Az egyéves eL (másodszülött kislányom – a szerző) minden időmet leköti. Nemhogy edzeni, még vasalni sincs időm. Fut, szalad, kihúz, felkap, leránt, kiönt és még sorolhatnám. A készségfejlesztő játékok helyett az okostelefon, hosszabbító, nokedliszaggató a sláger. No meg kést csenni a mosogatógépből és kivenni a hagymahéjat a kukából. Egy igazi huncut csodagyermek. Imádjuk. <3

Pedig rám férne heti jó néhány keményebb edzés is, mert a második terhességem alatt is +25 kg-val gyarapodtam, ami bizony az én koromban már egyáltalán nem játék. És állatira nem is néz ki jól! No persze már a kezdősúlyom sem volt épp tökéletes. Egyszerűen érzem, hogy ez még mindig sok…. Már az a 15 kg, ami most még rajtam van… a többit sikerült leadnom. Odafigyeltem az étkezésre, futottam és még egy táplálkozási tanácsadóval is konzultáltam. Idén január óta leadtam 18 kg-t. Hm… 🙂

A tükörképem azonban most (sem) annyira tetszik. Vallom, hogy egy embert nem lehet a súly, szépség és a többi külcsín mércéjével mérni, de amikor már magamnak sem tetszem, ott már baj van. De valahogy kifulladt a lelkesedés, az erő.

Aztán kiderült, hogy ennek bizony oka van. Most kezdődnek  a vizsgálatok, még semmi sem biztos. 2 dolog azonban igen: vissza kell szereznem a régi önmagam és meg kell gyógyulnom…

Folyt. köv…

Neked is van egy történeted? Írd meg és közzétesszük! Érdekel a véleményed…