1.0patentbloghttps://patentblog.cafeblog.hupatentbloghttps://patentblog.cafeblog.hu/author/patentblog/<h4 style="text-align: justify">Biztosan sokaktól megkérdezték már: "Hogy csinálod?" Nos, tőlem is. Életem során sokszor, egyedülálló anyaságom alatt számtalanszor. A válasz pedig legtöbbször bizony semmitmondóra sikeredett. Mert tulajdonképpen sehogy sem csináljuk, illetve persze valahogy mindenképpen, sőt igyekszünk a lehető legjobban, de ezt elmagyarázni, megtanítani, elemezni képtelenség. Szimplán lehetetlen. Csupán csináljuk.</h4> <p> </p> <p style="text-align: justify">Be kellene látnom végre, hogy egyszerűen nem lehet mindig és mindenkor tökéletesnek lenni. Bár ezen irányultságomra is van magyarázat, azt hiszem. Egyedülálló anyaként én hordtam a szoknyát és a nadrágot; én voltam a családfenntartó és én biztosítottam az anyai ölelés menedékét; egy személyben én voltam a MINDEN, sokszor erőn felül. Ez a szerep óhatatlanul olyanná nevelt, amilyenné valószínűleg sokunkat, akik hasonló cipőben jártak/járnak. A maximalizmus, vagy legalább is a tökéletességre való törekvés pedig abszolút melegágya a szupernő szindrómának. Amikor is a nőnek rendkívüli megfelelési kényszere van mind a munkájában, mind anyaként és feleségként, barátként, barátnőként, más szóval az összes általa betöltött szerepben. Mindenhol és mindenkor a maximumra törekszik, éppen ezért előfordul, hogy egy idő után sehol sem tudja azt nyújtani, amit szeretne - ezt egyfajta kudarcként éli meg, ami egyenesen boldogtalanná teszi. A kis dolgokban nem talál örömet, örökös vágya a tökéletességre megfosztja a mindennapok apró boldogságaitól. Állandó feszültségben él, folyton hajszolja a változtatást és az elismerést. </p> <p style="text-align: justify"><img class="aligncenter size-large wp-image-1619" src="https://patentblog.cafeblog.hu/files/2014/12/woman-367371_1280-600x479.jpg" alt="woman-367371_1280" width="600" height="479" /></p> <p style="text-align: justify">Azonban bármennyire is azt hiszik (vagy látják) mások, hogy erősek, talpraesettek, fáradhatatlanok vagyunk; hogy mennyire jól menedzseljük a karrier-anyaság-feleség szerepköröket (vagy ami ezekből aktuálisan épp megadatik), be kell valljam: nem vagyunk maradéktalanul azok és nem mindig jól. Bár elhiszem, hogy kívülről talán így látszik, és nem utolsó sorban így is akarjuk láttatni. Ugyanis ez a viselkedés felvértez, megerősít. Belül azonban egészen másképp él a Nő: sokszor eltörnek dolgok, sebezhető és sérülékeny, magányos és fáradt. Segítséget persze nem kér, mert ahhoz egyrészt büszke, másfelől pedig mindig is azt gondolta, hogy az a legbiztosabb, ha megoldja ő maga....</p> <p style="text-align: justify">Az egyedülálló nők, státuszuknál fogva tehát sokkal inkább hajlamosak az örökös megfelelési kényszer spiráljában vergődni, ám házasságban vagy bármilyen más minőségű társas kapcsolatban élő nőtársaik is gyakorta szembesülnek azzal a problémával, hogy túl sok terhet ró vállukra a saját maguk által felállított rendszer. </p> <p style="text-align: justify">Sokszor mondták, milyen rendkívül erős nő vagyok. Ápolt, csinos, precíz, határozott, kedves, gondoskodó, szorgalmas, harcos. Legfőképp olyanok, akikkel nap, mint nap rengeteg időt töltöttem. Nos, elárulok egy titkot: ilyen is vagyok, meg nem is. De szupernő semmiképpen.</p> <p style="text-align: justify"><strong>Mert szupernők nem léteznek.</strong></p> <p style="text-align: justify">Nem tudok mindent megcsinálni, nem lehet mindig mindent jól csinálni. Nem TUDUNK - igen, így többesszámban - mindig mindent jól csinálni. Még akkor sem, ha nagy a nyomás. Egyrészt itt vannak a főnök elvárásai, a munkánk kihívásai; másrészt a felelősségteljes szülő szerepében nyújtott teljesítménykényszer; harmadrészt az otthon melegét, rendjét, tisztaságát biztosító szerepkörben való megfelelés kényszere; negyedrészt a szerető, szexi, vad és kívánatos női szerepkörben való teljesítés... és tulajdonképpen még sorolhatnám.</p> <p style="text-align: justify">Meg kellene tanulnunk, hogy bár arra születtünk, hogy egyszerre több dologra figyeljünk és a lehető legtökéletesebben vezessünk életünk fonalát, nem  kell mindig arra törekedni, hogy ez így legyen. Lehetne egy kicsit lazábban, kedves Hölgyeim? :)</p> <p style="text-align: justify">Nem szoktam újévi fogadalmakat tenni, mert a fogadalmak ideje mindig akkor jön el, amikor elménk és lelkünk megérett azok teljesítésére. Az pedig legritkábban az óév és az újév fordulója. Ám azt hiszem idén mégis megértem arra, hogy a tökéletességre való törekvés csapdájából kiengedjek néhány dolgot.</p> <p style="text-align: justify">Így amolyan útmutatóként igyekszem gondolataimat rendezni e témában:</p> <ul> <li style="text-align: justify"> <h4>Igyekezz mindig arra fókuszálni, amit megtettél, amid van és amiért megküzdöttél - soha ne azt nézd, amid nincs. Hiszen az csak MÉG nincs. Ha megérdemled, meglesz.</h4> </li> <li style="text-align: justify"> <h4><strong>Ne hasonlítsd magad mások életéhez, nem tudhatod, ők milyen úton járnak és épp hol tartanak.</strong></h4> </li> <li style="text-align: justify"> <h4><strong>Viseld higgadtan az érdemtelenül kérkedőket (sikerrel, vagyonnal, tárggyal), mindenkinek meg kell fizetnie a boldogság árát.</strong></h4> </li> <li style="text-align: justify"> <h4>Ne a Facebook alapján ítéld unalmasnak és boldogtalannak az életed. Gondolj arra, hogy ismerőseid (is) csak az életük egyik (a boldogabb) felét merik a világ elé tárni.</h4> </li> <li style="text-align: justify"> <h4>Igyekezz minden tőled telhetőt megtenni, minden nap. A munkahelyeden, otthon, a barátaiddal, a családoddal. Ha mégsem sikerül, ajándékozd azt a napot a sosem tökéletes önmagadnak. Meglátod, hálás lesz érte!</h4> </li> </ul> <p style="text-align: justify">Hogyan válj kiegyensúlyozott, motivált nővé? Ugyan könnyű mondani, de mindenképpen mindig és mindenkinek kellenek a célok, a harcok... és a pihenők. Ha strukturált vagy és van határidőnaplód, nagy baj nem lehet. Rendszeresen ajándékozd meg magad -  legyen az egy finom sütemény a barátnőddel, egy új ruha vagy egy fél óra nyugalom a kedvenc könyveddel - mert arra mindig szükség van. Nem lehet, de nem is kell mindig a top-on lenni. </p> <p style="text-align: justify">... és hogy szerintem milyen a jó és értékes "szupernő"? Erős és hatékony. Tud segítséget kérni, ha szükséges. Tud nagyon kedvesen, de határozottan nemet mondani; visszavonulni, ha épp szükséges. Priorizál, elfáradt, megpihen. Strukturált, vág az esze; csinosan öltözik, ízlésesen sminkel. (Ez utóbbiak külsőségek ugyan, de részei az egésznek.) Egyensúlyra törekszik, öröm-orientált.</p> <p style="text-align: justify"> <em>Ti mit gondoltok a fentiekről?</em> </p> <p style="text-align: justify"> </p> <p style="text-align: justify"> </p> <p style="text-align: justify"> </p>richhttps://patentblog.cafeblog.hu/files/2014/12/woman-367371_1280-150x150.jpg150150