A szavak ereje: gyermekkori beszédfejlődés [Harmadik rész]

1.0patentbloghttps://patentblog.cafeblog.hupatentbloghttps://patentblog.cafeblog.hu/author/patentblog/A szavak ereje: gyermekkori beszédfejlődés [Harmadik rész]A beszédzavarok kialakulásának fizikális tényezői Montágh a beszédszervek működését és funkcióit illetően alapvető és lényeges információkat részletez, melyeket szükséges ismertetni ahhoz, hogy a beszédzavarok kialakulását némiképp értelmezni tudjuk: a beszédszervek alatt a tüdőt, a gégét, a garatot, az orrüreget, a szájüreget, a hallószervet és az idegrendszert értjük; a helyes beszéd alapfeltétele pedig e szervek helyes működése.[1] A beszédszervek együttesen, egységes szerkezetként funkcionálnak, eszközként szolgálnak az ember számára ahhoz, hogy a magasabb rendű pszichés funkcióinak egyikét, a kommunikációt (annak verbális változatát) megvalósíthassa.[2] A tüdő nemcsak a légzés élettani funkcióját látja el, mivel a „beszédhangokat a kilélegzett levegővel képezzük”[3]. Azoknál a gyermekeknél, ahol beszédfejlődési problémákat észleltek, gyakran akadályoztatott volt a beszédlégzés. A hadaró, nyílt orrhangzós vagy dadogó gyerekeknél a légzési funkciók súlyos zavara figyelhető meg.[4] A helyes légzés különböző beszédtechnikai gyakorlatokkal, hangutánzó szavak gyakorlásával fejleszthető, ebben mind a környezetnek, mind pedig a szakembereknek nagy szerepe lehet.[5] A gége szerepe, hogy „rezgésbe hozza a tüdőből kiáramló levegőt, helyzetétől, a hangszalagok állásától függően módosítsa ezt a rezgést”[6]. Amennyiben itt lép fel diszfunkció, előfordulhat a rekedt hangképzés, esetlegesen a hang ereje, vagy színezete is eltérhet a szokásostól.[7] A garat a szótagképzés szerve, és mint „rezonáló tér”[8] működik közre a hangok szótaggá, majd a szótagok szavakká történő formálásban.[9] Amennyiben ezen a területen rendellenesség észlelhető, vagyis a beszéd folytonossága akadozott, dadogás lép fel, mely súlyosabb esetekben gyermekeknél beszédfélelemhez is vezethet.[10] Az orrüreg a hangképzésben; a szájüreg pedig a beszédképzésben játszik fontos szerepet: a teljesség igénye nélkül itt meg kell említenünk a különböző szájpadhasadékok, illetve a szabálytalan fogazat okozta – kizárólag műtéti úton, és bizonytalan eredménnyel gyógyítható – problémákat, melyek számtalan beszédhiba forrásai.[11] Az ép hallószervek fontossága vitathatatlan, hiszen ha a gyermek nem hall megfelelően, beszédfejlődése is akadályoztatott, sok esetben pedig késleltetett lesz.[12] Idegrendszerünk többek között a beszéd fő vezérlőközpontja, így annak bármilyen vele született, vagy a gyermekkorban később kialakuló károsodása beszédhibák, beszédzavarok kialakulásához vezethet.[13] A fenti anatómiai problémákon kívül számos lelki tényező lehet kiváltó oka a beszédben fellépő nehézségeknek. A beszédzavarok kialakulásának lelki tényezői A „gyerek- akarok-maradni”[14] érzés számos beszédhiba és zavar előidézője lehet. Ezek közül a diszgrammatizmus (mely a gondolatok, érzések, kívánságok nyelvtani kifejezésének képtelensége); és a pöszeség az, ami gyakorta megfigyelhető probléma.[15] Mivel a gyermekek érzelmi stabilitása legfőképpen az aktív beszéd elsajátításának időszakában sérülékeny, kiemelt fontossága van a szülőknek abban, hogy türelemmel és odaadó figyelemmel kísérjék a fejlődés menetét. Lehetőséget és teret kell adniuk a gyakori szóbeli megnyilvánulásokra még akkor is, ha a gyermek esetleg beszédhibás. A közös játék, a beszélgetések oldhatják a feszültséget, és ha a gyermek szívesen vesz részt a kommunikációban, egy újabb lépést teszünk a szeretet-bizalom útján. Az ijedtség, a félelem vagy a szorongás olyan lelki traumák, melyeket általában nehezen dolgoznak fel a gyermekek. Ezek szintén okozhatnak beszédzavart. Ugyanakkor például „egy kistestvér születése, [...] vagy az iskolakezdés időszakában fellépő érzelmi és beilleszkedési problémák, [...] vagy a lassúbb fejlődés tényéből fakadó tanulási, majd magatartási zavarok”[16] fellépése is okozhat nehézségeket. A gyermek esetleges nyugtalanságának, szorongásának korai felismerése döntően befolyásolhatja a kialakult, vagy a kialakulófélben levő komplikációk mérséklését, optimális esetben megszüntetését. Megállapítható, - ahogy erre korábban is történt már utalás - hogy a szülői ház, mint az elsődleges szocializációs egység érdemi szerepet tölt be a beszédkészség megfelelő fejlődésében. A szép beszéd A család, melynek funkciói közül a gyermekek pszichés védelme számottevő súllyal van jelen a mindennapokban, nagymértékben segítheti, vagy adott esetben gátolhatja is a fejlődést, szellemileg és érzelmileg egyaránt. A szülők viselkedése, beszélgetése és különböző társas interakciója mintául szolgál a gyermeknek. Mind az óvodapedagógusok, mind pedig a család együttműködése szükséges lenne ahhoz, hogy a gyermekek egymástól való elszigetelődése - mely egyértelműen regresszíven hat kommunikációs fejlődésükre - kevésbé legyen napjaink általános társadalmi jelensége. Akár egy családon belül is megfigyelhető a gyermekek beszédkészségének eltérő idejű kialakulása, s ennek hatása a későbbi önmegvalósítására, a közösségekbe történő beilleszkedésére differenciáltan megfigyelhető. A tapasztalat azt mutatja, hogy az elsőszülött gyermek, akivel többet kommunikálnak a szülők, illetve intenzívebbek mind a verbális, mind pedig a metakommunikációs interakciók, sokkal korábban kezdenek el beszélni, mint testvérei. E vonatkozásban is nagyon fontos az állandó, és megosztott szülői figyelem. Így a szép beszéd örömét a szépen artikulált, nyelvtanilag helyes mondatokkal átszőtt, színes és választékosan előadott szöveg jelenti majd gyermekeink számára. A fentiek összefoglalásaként megállapítások azt mutatják, – és én is egyértelműen e mellett foglalok állást - hogy a kora gyermekkortól jelen levő megfelelő nyelvi környezet és az ezáltal kialakuló jó kommunikációs készség hozzájárul a gyermekek személyiségének harmonikus fejlődéséhez és a megfelelő szocializációhoz. Az időben felismert beszédzavarok pedig esélyt teremthetnek minden kommunikációs problémával küzdő gyermek életminőségének javítására. Fontos megjegyezni, hogy a kommunikációs fejlődés leírásában – azon túl, hogy a gyermekkor egy adott időszakára terjedt csak ki - vonatkoztatási pontjaként az egészséges gyermek szolgált. Ez persze nem jelenti azt, hogy ugyanezen megállapítások nem adaptálhatók a sérült gyermekekre, csupán arra utal, hogy jelen írás a vizsgált életkor szellemi szintjének optimális fejlődésmenetét feltételezte. A gyermekkori kommunikáció témakörében számos további probléma tárgyalása állhat újabb vizsgálódások, kutatások középpontjában, melyel ugyanúgy ugyanarra a vitathatatlan tényre lennének hivatottak felhívni a figyelmet: a jelen és a jövő gyermekének legnagyobb kincse a szavak ereje. Hivatkozások jegyzéke [1] Montágh et al.: 5. [2] Montágh et al.: 9. [3] Montágh et al: 11. [4] Montágh et al:13. [5] Montágh et al: 14. [6] Montágh et al.,: 18. [7] Montágh et al.,: 20. [8] Montágh et al.,: 22. [9] Montágh et al.: 22. [10] Montágh et al.: 23, 142. [11] Montágh et al.: 23-28. [12] Montágh et al.: 28. [13] Montágh et al.: 32. [14] Richter et al.: 68. [15] Richter et al.: 66-70. [16] Montágh et al.: 150 Felhasznált irodalom Acredolo, Linda et al., Babajelek. Debrecen: Kiskapu Kft., 2004 Hasselman, Martina, Hogy szebben beszéljek. Budapest: Egmont, 2001. Montágh Imre et al., Gyakori beszédhibák a gyermekkorban. Budapest: Holnap, 2002. Richter, Erwin et al., Így tanulnak beszélni a gyerekek. Budapest: Akkord, 1997. Salamon Jenő, Az értelmi fejlődés. Budapest: Gondolat, 1983. Sugárné dr. Kádár Júlia, A beszédfejlődés útjai – beszédfejlesztés az óvodában. Budapest: Tankönyvkiadó, 1986. Woolfson, Richard, Gyermekünk testbeszéde. Budapest: Trivium, 1999. richhttps://patentblog.cafeblog.hu/files/2014/09/images-6-150x150.jpg150150