A szépség mítosza: borda-divat [Második rész]

1.0patentbloghttps://patentblog.cafeblog.hupatentbloghttps://patentblog.cafeblog.hu/author/patentblog/A szépség mítosza: borda-divat [Második rész]Vigasztaló lehet talán, hogy a férfiak ízlése és a szép női testről alkotott véleménye nem minden esetben egyezik meg a nők önmagukról idealizált képével. Általánosítani természetesen helytelen lenne – mint sok minden, ez is ízlés dolga – de tény, hogy a férfiak csinos nőről alkotott véleménye a teltebb, teltkarcsú nőtársaink adta vizuális képpel kezd összhangba kerülni. Manapság a kóros soványság hajszolása, a legkülönfélébb csodadiéták, a sportos élet – ugyan ez utóbbi ellen aligha lehet kifogásunk – hihetetlen teret hódítanak és válogatás nélkül szedik gyanútlan áldozataikat: modern rítusokkal hódolunk a modern mítosznak. Megdöbbentő, hány fiatal lány válik önmaga rabjává a saját zavaros képzeteiből szőtt hálóban. A kiutat nem találva vergődnek és zuhannak egyre mélyebbre- és mélyebbre hamis énképük poklában. „Akkor vagyok szép, ha sovány vagyok!” – számtalanszor találkozunk ezzel a kijelentéssel, no meg az ellenkezőjével: „Túl kövér vagyok, fogyókúráznom kell!”. A nő az örök elégedetlen, beleégett agyunkba a soványság utáni olthatatlan vágy. Elégedetlenségünk okán gyakorlatilag bármire képesek vagyunk, hogy szebbnek, fiatalabbnak, feszesebbnek, egyszerűen csak nőnek érezzük magunkat. Minden oldalról ezek az elvárások omlanak ránk. A csapda persze szélesre nyitja éles vasfogait, besétálni pedig sokkal könnyebb, mint szépen sorban beledobálni tévképzeteink manifesztációit: a fogyókúrás könyveket, a fogyasztó tablettákat vagy a zsírleszívás várva várt dátumát tartalmazó feljegyzést. Elcsépelt és már-már közhelyes, hogy a szépség belülről fakad, és egyedül a belső értékek összhangja, a lelki harmónia és a pozitív kisugárzás tudja csak olyan fénnyel beragyogni a nőt, amitől valóban szépnek is látszik, kortól, súlytól, bőrszíntől függetlenül – de valahogy mégsem tudjuk ezeket a tényeket cáfolni. Nincs is rá szükség. Csak egy kis (n)agymosás nem ártana, és a felismerés, hogy mindez önelfogadás nélkül lehetetlen ragyogni. A soványság mítosza azonban él, és élni fog. Mondhatnánk, hogy „… a régi szép időkben…” amikor a vénuszi idomok ősi mítosza még virágzott, megtestesítve a női identitást, a nő szexualitását… A modern női társadalom (egy rétege, biztosan), mint egy rossz árnyképet igyekszik kiszorítani a gondolatot is, hogy valaha ez a típus testesítette meg a női szépséget, a férfiak által idealizált nőt. Mosolyra húzódó szájjal, hitetlen arckifejezéssel nyugtázzák a tényt, hogy bizony ez a hangsúlyosan teltkarcsú nőalak volt a termékenység, az anyaság a SZÉPSÉG szimbóluma. Nem ritka manapság az áldott állapota ellenére önmagát sanyargató, aktívan sportoló és fogyókúrázó kismama sem. Minden kor megteremti a saját ideális nőalakjait. A XXI. századé a sovány „szépség” lett. Az ősi mítosz tehát tovább él, erőteljesen módosult, modern formában. Kétségtelen, hogy az egészséges életmód – ami szintén divatos téma manapság – nem nélkülözheti a testmozgást, az egészséges táplálkozást, a pihentető alvást és a megfelelő mennyiségű tápanyag-és kalória bevitelt. De ne feledjük, a test nem maga az ember. Testünk, tudatunk és a lélek bonyolult és elválaszthatatlan egysége az, ami emberré tesz bennünket. Ennek okán pedig emberi életünk minősége, sikereink, helyünk és boldogulásunk a világban, sőt boldogságunk semmiképpen sem függ testünktől. Soványan nem vagyunk értékesebbek, jobbak, szebbek és telten sem vagyunk értéktelenek, rosszak és csúnyák. Mitizálódott a testünk és a lelkünk is, noha nem a test az értékmérő, sokkal inkább lelki és szellemi síkon ragadhatjuk meg mindazt, ami érték a mai világban. Az önsanyargatással kreált új testképünk hamis önértékelésünk kivetített képe csupán, valóságossága pedig erőteljesen megkérdőjelezhető, a kép szinte azonnal tovatűnik, ha elengedjük a hozzá fűződő torz ragaszkodást. Nemcsak a női lélek megfejthetetlen. A női táskák tartalmának elemzése legalább annyi meglepetéssel szolgálhat, mint az előbbi analizálása. A szépség-kellékek végtelen tárházát rejti a legtöbb női táska, lehet az kicsi vagy bőrönd méretű, piros, fekete, barna, bőr vagy szatén. Egy parfüm, egy kis arcpirosító állandó társak a mindennapi élet forgatagában. Ám ha a kellő pillanatban előkerül a táska mélyéről darab keksz, cukorka vagy csokoládé, eufórikus öröm tud úrrá lenni a nőkön. Nem csupán éhségérzet tüneteinek kezelésére lehet remek megoldás, de valljuk be, elfogyasztása bizony örömet okoz. Ettől azonban még nők maradunk, sugárzóan szép, csinos, boldog nők. Az előbbi mítosz fejtegetés után az ismeretlenség hajzuhatagába burkolózó csontos „szépség” kevésbé tetszik már szépnek, sejtelmesnek és izgalmasnak; a fehérnemű és a nőies kellékek már kevésbé hatnak exkluzívnak. A kép rideg, a látvány megdöbbentő. A kóros soványság anti-reklámja tűnik fel szemünk előtt. A behajlított láb „V” betűt formázó alakja kapcsán akár az angol „victory” = győzelem szóra is asszociálhatunk… Valóban győzelem lenne, ha elérnénk a vágyott soványságot? Az „Igen.” válaszhoz ragaszkodó női csoportokat vitathatatlanul ez, és az ehhez hasonló képi világ tartja össze. Neked is van egy történeted? Írd meg nekem és közzétesszük! Érdekel a véleményed!richhttps://patentblog.cafeblog.hu/files/2014/09/anoreksiya-150x150.jpeg150150