1.0patentbloghttps://patentblog.cafeblog.hupatentbloghttps://patentblog.cafeblog.hu/author/patentblog/<p style="text-align: justify"><a href="https://patentblog.cafeblog.hu/files/2014/09/images.jpg"><img class="alignleft wp-image-66 size-full" src="https://patentblog.cafeblog.hu/files/2014/09/images.jpg" alt="images" width="259" height="194" /></a></p> <p style="text-align: justify">Mint mondottam volt, varrni nem szeretek. Ha nagyon muszáj, egy gomb, egy kis zokni stoppolás, de bizony kb. ennyi.  Kissé szégyenletes a történet, még szerencse, hogy Vanda - így utólag -  csak mosolygott rajta. Remélem nem okoztam maradandó sebet neki. Tényleg remélem.</p> <p style="text-align: justify">Szóval, a nyúl füle...</p> <p style="text-align: justify">Vanda még ovis volt, és mint minden ovisnak, neki is voltak kedvenc plüssállatai. Nem tudom, ki hogy van vele, de én alapvetően utálom a plüssállatokat. Mégis, a legtöbbször mit kap egy kisgyerek? Valami cuki kis plüssállatot... Aha... Amik aztán ott állnak százszámra a szekrény tetején és porosodnak a végtelenségig. Mert csak nem pakoljuk le őket minden egyes takarítás alkalmával, ugyebár? Még szép.... Ám ha nem szeretnénk az allergiás gyerkőccel orvoshoz rohangálni, mégsem marad más választás, mint -viszonylagosan sűrűn - a takarítás.</p> <p style="text-align: justify">A plüssállat-gyűjtés intézményét tiltanám, törvényileg. Ennél haszontalanabb porfogóknak talán csak a nyaralásokról beszerzett faragott figurákat és társaikat nevezhetnénk... Ne reménykedjetek, ennyire nem vagyok következetes, nekem is vannak ilyen nippjeim. Van köztük néhány igazán kedves darab (pl. a Húsvét-szigetekről egy mini kőszobor) vagy a Kenyából hozott 3 csecsebecse: egy ébenfából faragott harcos, egy teknős-hamutál (akkor még cigiztem, muszáj volt hoznom) és egy elefánt. 2 éve azonban a padlás bugyraiban egy dobozban várják jobb sorsukat ezek a tárgyak - szívemnek kevésbé kedves társaikkal együtt, lévén új fészket építettünk - és döntöttünk. A nippeknek nincs helye egyelőre, minden bizonnyal egy vitrinbe teszem majd őket (nem a nappaliba!) és kizárt dolog, hogy több port fogjanak... Az nekik nem tesz jót!</p> <p style="text-align: justify">Nos, mielőtt bárki azt gondolná, hogy utálok takarítani, téved. Semmi bajom a tisztasággal, de nem vagyok beteges rendmániás. Amúgy bárki jöhet hozzánk, nem gáz... ami meg gáz, oda nem engedek be senkit. Hihi.... Egyébként is, most eL (a kislányom  - a szerző) mellett  szoknom kell, hogy nem áll minden élén. A költözés és az új ház, no meg a folyamatos szépítés hagyott némi nyomot az idegeimen. Inkább eL-lel játszom, semmit órákat vasaljak, míg ő a játszóhelyére karámba bezárva várja szabadulását. Akinek van gyereke, 1 vagy több, pontosan tudja, miről beszélek.</p> <p style="text-align: justify">Node... a porfogó plüssöknél tartottunk. Na jó, 1 lehetne mindenkinek. De nem több 100... Vandát sikerült meggyőznöm - épp a 2 évvel ezelőtti költözés kapcsán - hogy adjuk oda a régi óvodájának a rengeteg plüsst. Vagy legalább azokat, amikhez nem fűzi szoros és szétszakíthatatlan érzelmi viszony... Egy 16 éves kiskamaszt, - reméltem, már szinte semmihez nem fűzi... De tévedtem. "Ezt nem, mert apától kaptam, ezt az Éva nénitől, ezt a nemtom kitől..." - de végül mégiscsak a zsákban landolt egy jó pár plüss... Kutya legyek, ha tudom, mi történt végül ezekkel... ja, azt hiszem szülőházam sötét padlásán lesznek az enyészeté.  Egyébként, még mindig találtam plüssöket itt-ott, a költözés után érintetlenül maradt dobozokban... átpakoltam, plüssök mentek...</p> <p style="text-align: justify">Zárójelben megjegyzem, hogy azért  eL-nek is vettem 2 db plüss-t, fura módon mindkettő elefánt... Utána kell járnom, miért pont elefánt.... Egy kék és egy fehér, piros gatyában. Márkás, cuki. A kéket száműztem és eladom az egyik tuti kis aukciós oldalon - más szülő és gyerek örömére... ?! A fehéret, piros gatyában tegnap mostam ki. Ma odaadtam eL-nek, megfogta, megrágcsálta és kb. 3 mp után dobta is.</p> <p style="text-align: justify">Az ominózus plüss-szelektálás alkalmával előkerül a nyúl. Az egyfülű. A másik füle ugyanis még Vanda ovis korában leszakadt. Tisztán emlékszem szomorú kis arcocskájára, husi kis kezeire, amint a félfülű, sérült emlőst a kezében tartja. És arra is, hogy én a megmentő anya, azonnal felkiáltottam:  "Semmi baj, Vanda, anya meggyógyítja!"  Sajnos nem így történt. 12 év alatt nem sikerült felvarrnom a nyúl fülét - szégyenlem, de ez így igaz. Ami pedig végképp vicces, hogy előkerült a leesett fül is... Ragaszkodott egymáshoz a két testrész... ennyi éven át... túléltek legalább 8-9 költözést....</p> <p style="text-align: justify">Tehát, pakolunk... Vanda felkiállt: "Anya, a nyúl füle, nem varrtad fel!!"</p> <p style="text-align: justify">Nincs mit tagadni, nem. Nem szeretek varrni.</p> <p style="text-align: justify">Jót mosolyogtunk, és az egyfülű nyúl azóta is egyfülűként éli világát, valahol Vanda cuccai között...</p> <p style="text-align: justify"><a href="https://patentblog.cafeblog.hu/files/2014/09/images.jpg"><img class="aligncenter wp-image-66 size-full" src="https://patentblog.cafeblog.hu/files/2014/09/images.jpg" alt="images" width="259" height="194" /></a></p> <p style="text-align: center">(A kép forrása:www.lovethispic.com)</p> <p style="text-align: justify"></p>richhttps://patentblog.cafeblog.hu/files/2014/09/images-150x150.jpg150150