Biztosan nem vagyok egyedül, de én kifejezetten utálom a szilvesztert. Az érzés nagyjából konvergál a “karácsonykor mindenkit szeretünk” érzéshez. Nem, karácsonykor sem kell mindenkit szeretni. És nem csak karácsonykor kell szeretni, egyébiránt. Hanem egész évben! A mai nap a “szilveszterkor mindenképpen bulizni és örülni kell” nap. No meg persze tűzijátékozni, ami egy teljesen céltalan és hiábavaló baromság, amitől rettegnek az állatok és félnek a pici gyerekek. De miért kellene ma mindenképpen örömtáncot lejteni? Ez a nap számomra semmivel sem különlegesebb, mint az év többi napja, még akkor sem, ha az utolsó.
Eltelt egy újabb év, így természetesen készíthetünk számadást, végiggondolhatjuk, mit értünk el, mit tett minket boldoggá, mennyit fejlődtünk, hol hibáztunk, hova tartozunk és milyen tervekkel indulunk a következő esztendőbe. De ehhez nem kell feltétlenül bulizni, lerészegedni és idióta fotókat posztolni magunkról a Facebook-on. Sőt!
Gondolom a fentiek után nem meglepő, hogy én sosem voltam az a tipikus szilveszterre csillogó-flitteres-tollas szettet és körmöt – vagy épp ördögszarvat magára öltő csaj… hát ez van, kövezzetek meg érte. Házibulikba, szórakozóhelyekre ugyan jártam fiatal fruska koromban, aztán végképp szolidabb tempóra kapcsoltam. Az utóbbi években pedig abszolút csendesen telik a szilveszter estém/esténk. És ez nekem így tök jó. Nem vágyom a zajos bulikra, a dübörgő zenékre és a piára, no meg az egyévesem itt szuszog a másik szobában, álmai édes útjain járva.
Személy szerint sokkal inkább tudok azonosulni azzal a korral, amikor főúri kastélyokban tartottak mulatságokat és bálokkal (batyus bál, morzsabál), színi előadásokkal és hangversenyekkel búcsúztatták az óévet. Az ártó, gonosz szellemek távol tartásáért ostorral, kolompokkal, csengőkkel keltettek zajt – nos, ebből lett mára az őrült petárdázás.
Voltak olyan éveim, hogy egyedülálló anyaként osztoznom kellett az ünnepen, és a karácsonyi-szilveszteri időszak minimum fele magányosan telt. Ezeket a napokat szinte reggeltől estig olvasással töltöttem – amit kétségkívül imádok, ezt rendszeres olvasóim tudják. December utolsó munkanapján beszabadultam a munkahelyemtől 50 méterre található könyvesboltba és megtömtem a kosaram remek könyvekkel, mint pl. George Sand 2 kötetes romantikus, mesésen szövevényes és izgalmas regényével (George Sand: Consuelo) és sok más remekművel, amiket a újév első napjára rendszerint ki is olvastam. Ez már olyan hagyományszerű dolog volt nálam. Aztán ahogy a magány társra lelt, már nem olvasással teltek a szilveszterek…
Ez a bejegyzés mégsem szilveszter-gyűlöletből született, sokkal inkább búcsúként és üdvözletként.
Búcsúzom tőled, 2014. Nagyon szép évem volt, melyet elsősorban a családomnak, a kislányomnak és az én csodálatos társamnak köszönhetek. Volt benne könny, bánat, öröm és várakozás, de ők mindig mellettem voltam, így nekik nem tudok elég hálás lenni. Végtelenül szerencsés vagyok és már csak a puszta létezésük is a világ minden kincse számomra. Szeptember óta – amikor ezt a blogot írni kezdtem – van egy tágabb családom is: Ti, kedves olvasóim. Akiknek éppúgy hálás vagyok, azért, hogy olvastok, lájkoltok és visszatértek. Remélem, hogy – bár ez a blog sosem megy el az egyébként nagyon népszerű bulvár blogok irányába – egyre többen lesztek. 2014-ben is sokat hibáztam, sokat kell még tanulnom és fejlődnöm – mint mindannyiunknak.
De nagy reményekkel, tervekkel és óriási izgalommal vágok neki a új évnek. Hello 2015! Újra dolgozó nő leszek és ismét fel kell építenem a karrier-család-én harmonikus hármasát. Helyt kell állnom nőként, feleségként, anyaként, kollégaként és még vagy ezer más szerepben úgy, hogy közben önmagam se veszítsem el. Ha azonban jól belegondolok, egyszer már sikerült… miért ne sikerülne másodszor is? Egyébként pedig sosem vagyok maradéktalanul elégedett, de ez hajt előre – ilyen vagyok, mit tehetnék? 🙂
Szeretnék jókat főzni, enni, látni, tapasztalni, utazni és időről-időre megpihenni: megtalálni a pörgés és a nyugalom egyensúlyát. Szeretnék sok szép, boldog és értékes órát együtt tölteni a családommal. Szeretnék meggyógyulni, és sokat nevetni. Elengedni a rosszat és felismerni, hogyan tehetem jobbá a dolgokat. Vágyom a sikereket a munkámban, elismerést a szakmámban. Tervezem csinosítani az otthonunkat, jövőre biztosan megvesszük a kanapét! 🙂 Szeretnék beteg gyerekeken segíteni és minden vágyam, hogy megtanuljak lovagolni. Szeretnék jó társ és anya lenni. Meg még sok minden más…
Nagyon várlak, 2015!
Szeretnék minden kedves olvasómnak boldog, sikeres, egészséges új évet kívánni, találkozzunk 2015-ben is!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: