A testbeszéd
A kapcsolatteremtés ösztönös volta a szülő-gyermek közti szoros szeretet és a bizalom attribútuma. A szülők, de elsősorban az anya – hiszen a társadalmi elvárásoknak és a gyermek biológia szükségleteinek megfelelően az első néhány évben az anya döntően több időt tölt gyermekével – viselkedése hatással van és mintául szolgál a gyermek non-verbális kommunikációjának fejlődésére is. Jellemzően elmondható, hogy e korai kapcsolat érzelmi intenzitása meghatározó fontosságú mind a pszichés fejlődés, mind pedig a későbbi beszédkészség kialakulása szempontjából. Az anya személyisége és kommunikációs képessége, valamint szóbeli motivációja komoly befolyásoló tényező[8], a beszéd „minősége” pedig a gyermek számára olyan üzenet, mely központi eleme szellemi gyarapodásának. Woolfson a testbeszéd tényezőiként példaként említi egyrészt az utánzást, „[…] az utánzás természetes része a kötődés folyamatának”[9], amikor is gyermek figyelmének középpontjában az arckifejezések állnak; másrészt az intonációt, hiszen az anya hanglejtése, és annak változásai egyértelműen vonzza a figyelmet és inspirálja a gyermeket a nem verbális kommunikációra.[10] A sírás megmarad, mint elsődleges csatorna, ugyanakkor a gyermek arckifejezései nagyon sok információval szolgálnak a szülőknek, így fontos, hogy határozott figyelem irányuljon ezen „közlésekre” is. S bár a mimika ekkor még teljesen spontán, tárháza nem jelentős, de tiszta, nyílt, és teljes mértékig érzelmi alapokon nyugszik.
A babajelek
A gyermekek már jóval verbális kommunikációs készségük kialakulása előtt is megpróbálnak kommunikálni. Kiváló példákat adnak erre azok az amerikai, két évtizedes tudományos kutatások, melyek az úgynevezett „babajelek” használatának fontosságára irányultak.[11] Ahogy Acredolo összefoglalja: a gyermekek számos tárgyhoz, élőlényhez, eseményhez, tevékenységhez tudtak meghatározott jeleket rendelni, melyek segítségével már azelőtt kommunikáltak, kifejezték érzéseiket és gondolataikat, hogy beszélni tudtak volna. Ehhez azonban elengedhetetlen volt a megfelelő szülői odafigyelés és a kitartó tanítás. A babajelek használata az egész kisgyermekkort végigkíséri és „bizonyítottan megkönnyíti a beszédtanulást is”[12]. A kutatások megállapították:
(…) a babajelek használata jelentős és hosszan tartó pozitív változásokat generál a gyerek fejlődő agyában. A babajelező gyerekek jobb nyelvi készséggel bírtak, mint a jeleket nem használó párjaik, hatásosabban teljesítettek a kognitív képességeiket mérő tesztekben, a szerepjátékokban és a memóriateszteken is.[13]
Ez egyértelműen utal arra, hogy a testbeszédnél fejlettebb, de az igazi beszéd szintjét még el nem érő kommunikációs csatornák is kialakíthatók és hatékonyan használhatók.
A beszéd fejlődése szükségszerű, így óvódás korra – körülbelül a gyermek 3 éves korára – a beszédben minőségi változások történnek: sajátosan választékosabbá, bizonyos tekintetben összetettebbé, az őt körülvevő világot leíró helyzetekben pedig árnyaltabbá válik.
Nagy változások mennek végbe a 3 és 6 év közti életkorban: az értelmi fejlődéssel párhuzamosan fizikailag, érzelmileg és szociálisan egyaránt megváltozik a gyermek.[19] Ez új utakat nyit, mely megmutatkozik nem verbális kommunikációjában is.
A testbeszéd változása
A nem verbális kommunikáció elsődlegesen az érzelmi dimenziók mentén változik. Előtérbe kerül a szülőtől való elválás félelme; a közösségi élmények nemcsak sikereket, de kudarcokat is tartogatnak a gyermek számára; kialakulnak az első barátságok, ugyanakkor szüleihez fűződő szeretetigénye elmélyül.[20] A sírás és arckifejezés már nem az elsődleges kommunikációs csatorna, a testhelyzet, a testtávolság, a kéz-és szemmozdulatok meghatározó jelentőségűek lesznek.[21] A testtávolságot például a gyermek egyértelműen használja érzelmi megnyilvánulásainak kifejezéseként, így amikor attitűdje negatív irányú (pl. harag), távolságtartóbb lesz, míg ha nyugodt, esetleg bizonytalan, szívesebben engedi be szüleit intim szférájába.[22] A gyermekkel folytatott szemkontaktus – hiszen a szem a lélek tükre – a társalgás fontos eleme, „[…] a gyermekünkkel folytatott párbeszéd idejének egyharmada kölcsönös szemkontaktussal zajlik”[23]. Ez rendkívül fontos a szülő-gyermek közti szoros kapcsolat fenntartását illetően, hiszen a kölcsönös odafigyelés a tisztelet jele mindkét fél részéről, így a gyermek megfelelő szocializációjának lényegi mozzanata is egyben.
A beszéd kialakulásához természetesen nemcsak a megfelelő nyelvi környezet szükséges, de a beszédszervek helyes működése is elengedhetetlen feltétele annak, hogy a gyermek kommunikálni tudjon.
Folyt. köv.
Hivatkozások jegyzéke
[8] Sugárné Kádár Júlia, A beszédfejlődés útjai – beszédfejlesztés az óvodában. (Budapest: Tankönyvkiadó, 1986): 10-11.
[9] Woolfson: 44.
[10] Woolfson: 45.
[11] Linda Acredolo et al., Babajelek. (Debrecen: Kiskapu Kft. 2004): 6
[12] Linda Acredolo et al.: 12.
[13] Linda Acredolo et al.: 14.
[19] Woolfson: 93.
[20] Woolfson: 81-82.
[21] Woolfson: 67.
[22] Woolfson: 70-72.
[23] Woolfson: 74.
Kommentek