Szellemek, démonok, megszállók [Második rész]

(A kép forrása: www.ripleys.com)

Gondoltam akárkik legyenek is ezek a fura “lények”  – nevezetesen a démonok és a megszállók, igazán továbbállhatnának, mert egyáltalán nem hangzik túl jól, hogy ők is rajtam vannak. Na, még csak ez kellett… – gondoltam.

A szellemek nem feltétlenül ártók (persze vannak olyanok is), nem úgy mint a démonok és a megszállók. Ezek mind a sötét oldal képviselői, ördögtől valók. De ne gondoljatok ám semmi rosszra: nem habzik a szám és nem fetrengek egy ágyhoz kötözve, önkívületi állapotban; nem követtem el gyilkosságot egy belső hangra utasítására és nem volt szükségem ördögűzésre sem. Egyáltalán semmilyen negatív testi- vagy érzelmi tünetem, defektem nem volt, szóval azt hiszem ezek a valamik csak átutazóban jártak nálam és valójában nem engem akartak, csak megpihentek rajtam. Valahogy így képzeltem el… Így könnyebb volt.

Táltosom egy auratisztítást javasolt, én persze – ellenkezésre nem lévén lehetőségem – beleegyeztem. Ő a mester.  Ám mielőtt elkezdhette volna a szertartást, fura dolog történt. Megkérdezte, hogy hívják a párom. Megmondtam.

– Itt van velünk az asztrálteste. Nagyon félt Téged, aggódik – mondta, miközben nagyon furán nézett… Elküldjük, jó? Mert zavaró a rezgése…

– Természetesen –  válaszoltam, de tudtam, hogy a kérdés költői volt… Pont én nem mondhatom meg, mi történjen és mi nem…

Elküldte Pé-t. Nem tartott sokáig… Tessékelő mozdulatokkal küldte el/vissza Pé asztráltestét. Fél 9 – 9 között lehetett, pontosan nem emlékszem. De arra mindenképpen, amit Pé mondott, amikor hazaértem. Olyan fél 9 – 9 között nagyon aggódtam érted, mi lehet veled, nem bánt-e senki – mondta. Hátborzongató érzés kerített hatalmába, amikor elmondtam neki, mi történt a Táltosnál, hogy az Ő asztrálteste ott járt. Kerek szemekkel, megdöbbentem hallgatta végig a történetet.

– Szükség lesz majd a csakráim tisztításra is, de az az auratisztítással együtt menni fog – jelezte a Táltos…

– Bármi… ami szükséges…  – jelentettem ki határozottan.

– Érdekes módon a születéskori energiaszinted 83%-a még megvan. Ezzel 80-100 évig is elélhetsz – mondta, kezében az ide-oda ingó (varázs) pálcával.

Hurrá, legalább valami pozitívum.

Kíváncsi voltam, látja-e az aurámat. Ez olyan közismert cucc. Illetve inkább arra voltam kíváncsi, mit lát. Hiszen biztos voltam benne, hogy az auralátás számára olyan képesség, mint számomra a magyar nyelv használata. Magától értetődő.

– Kissé elvékonyodott, olyan szürke… energiátlan – részletezte rezzenéstelen arccal.

Ezen nem lepődtem meg… Hetek óta kissé fáradtabb vagyok az átlagnál, kevésbé alszom jól és eL is rendesen lemeríti az aksimat a nap végére.

Eljött az auratisztítás ideje. Felfeküdtem a masszázságyra, kezeimet tenyérrel felfelé lazán magam mellett helyeztem el.  A Táltos egy kőnek látszó, könnyű tárgyat helyezett a hasamra. Csukott szemmel vártam…

És elkezdődött…

Imák és kántálások véget nem érő sora következett, a lábai elé kéretett sok gonosz, ártó szellemre, negatív erőre, betegségre és egyebekre tisztítótüzet küldött.. Ezüstkarikát húzott át a testemen (persze csak képzeletben), emlegette a Földanyát is. Egyre mélyebbre zuhantam, de éber voltam, érzékeltem a külvilágot, hallottam a Táltos szavait. Soha nem éreztem még ilyet… Azonban a Táltos szavait  teljes pontossággal és minden részletében visszaidézni a mai napig nem tudom. Foszlányok, emlékképek vannak csak meg.  A kezeim, mintha repülnék, elemelkedtek az ágyról és a vízszintes tengely mentén a fejem irányába mozdultak el. Illetve csak a jobb kezem. A bal a falnak ütközött. Egyébként nem éreztem a kezeimet, a lábaim mintha ólomból lettek volna.

kb 1 óra elmúltával felébresztett az “álomból”. Vége volt.

Tisztának, üresnek éreztem magam. Nem gondoltam semmire, mintha ez lett volna a parancs… Így kellett éreznem, erre az állapotra/érzésre kell majd gondolnom a hétköznapokon is. Klassz lesz! 🙂

Kissé imbolyogva keltem fel az ágyról, miközben folyamatosan beszélgettünk… Hogy mire kell figyelnem, miért kell alázatosnak lennem, minőségi táplálékot ennem, távol tartani magam a haragtól, a hirtelenségtől, a gyűlölködéstől, átkozódástól. (Majdnem visszaszállt rám egy általam évtizedekkel ezelőtt kimondott átok. Ő megmentett tőle… épp időben.)

Félelmetes érzés volt, hogy az ott töltött 3 óra alatt folyamatosan meghökkentett. Hol azzal, amit mondott, hol pedig azzal, amit tett.

Az auratisztás sikeres volt, megtisztított, feltöltött. Ha szándékosan rombolom az aurám, ez az állapot akkor is kitart legalább 2 hónapig. Hála a Jóistennek. 🙂 Persze nem szándékozom…

Beszéltünk arról, hogyan és miként kell kérnünk a Jóistentől, aki mindenkit meghallgat, mindenkinek ad. Arról, miért kell hálásnak lennünk az olyan mindennapi csodákért, mint az egészség, a család, az otthon, a munkahely.

Elképesztően feltöltődtem és hihetetlenül pozitív energiákat éreztem magamban. Nyugodt voltam.

Jó döntés volt elmenni hozzá. Október közepére beszéltünk meg az  újabb találkozót. Csontkovácsolás lesz a menü.

… A derekam pedig szeptember 3-a óta nem fáj. Elhiszitek?

Mit gondoltok, valóban elmúlhat így, egy kis ezoterikus rásegítéssel egy hosszú-hosszú évek óta tartó betegség?  Vagy csupán illúzió az egész? Placebo hatás? Érdekel a véleményetek!

Folyt. köv. az októberi látogatás után…

Neked is van egy történeted? Írd meg nekem és közzétesszük. Érdekel a véleményed!