A 9 hónapig tartó alien érzésnek vége, a benned szunnyadó jövő megszületett. (Ne felejtsem el, hogy a terhességeimről és a szüléseimről muszáj majd egy külön bejegyzést írnom…)
Napvilágot látott egy új csoda, akinek érkezése valóban semmihez nem hasonlítható érzés! Igaz? Naugye. Erről is írok majd egy újabb posztban.
De most ez legyen in medias res: beszéljünk csak a hazaérkezésről és az új életetekről. Mert ugye mostantól minden más lesz, ha hiszed, ha nem; ha akarod, ha nem. Elmondjam, milyen érzés hazaérni egy békésen alvó 3 kilós kis csomaggal? Mesés, rendkívüli, szívmelengető, földöntúli, csodás, pazar, hihetetlen, várvavárt. Aha….és még? Ki nem találnád… stresszes, aggódós, furcsa. Ezt mindenki igyekszik leplezni, a vakmerőbbek akár tagadni is. Tehát: aki mást mond és váltig állítja, hogy a gyerek(ek) érkezése KIZÁRÓLAG maga a földi paradicsom, lila-rózsaszín-világoskék-drapp köd (attól függ milyen nemű) – na annak ne higgyetek! Imádom, hogy mindenki (najó, sokan…) rózsaszín vattacukorfelhőben úszik és annyira de annyira ragacsosan beszél a szülésről, az öröméről és a gyerekéről (akinél természetesen nincs szebb), hogy szinte látod csöpögni a szájából a cuccot (ld. Alien c. film. Gusztustalan, nem?…) Pont mint amikor a gyerek nyalókát eszik, amit az Anyós épp háromnegyedtizetkettőkor bír a szájába nyomni. Csorog végig az állán, a kezén, a ruháján, hogy végül a földön landoljon, amibe elegánsan bele is huppan. De nem ítélem el ezeket az Anyákat. Csak mondom, hogy legyetek éberek.
Van ennek a csöpögős, enyém-a-legjobb-gyerek-akivel-soha-semmi-baj-nincs sztorinak egy szofisztikáltabb változata is: amikor megkérdezik az újdonsült Anyukától, hogy van Gézuka? Na akkor megáradnak a szócsatornák és rákezdi: Jaaaj, ha tudnáááááád, Ő legcsodásabb gyerek, aki valaha létezett. Ő mindent idő előtt csinált, mert annyira ügyes kisgyerek! A kortársai még sehol nem voltak, amikor ő már kúszott, mászott, felült, felállt, lépegetett. Járni is biztosan sokkal korábban tanul meg. Sőt, szobatiszta lesz, közvetlenül 1 éves születésnapja után! Nem hisztizik, szépen alszik, jól eszik, nem akaratos, imád fürdeni és már szinte beszél, annyira okos. Mosolyog, gügyög, a család szemefénye. Nincs semmi baj vele. A fogzás sem fogja megviselni, tuti.. Ja mert Ő szinte már csodaszámba megy. Na, ezektől az Anyukáktól a falra mászom. Óvakodjatok a túlzottan, betegesen büszke Anyukáktól, mert a gyermeked elé tolják a “Gézukákat”. Aztán csak visszahallod, hogy ja Gézuka múlt éjjel sem aludt, és általában sokat nyűgös, akarnok és még keményet is kakil. Puffneki.
Amúgy természetesen én is büszke vagyok a gyermekeimre, de el merem mondani, ha nem alszik, ha hisztis, ha egész nap ordít a semmiért és ez engem totál kiborít. Ha felesel, ha hazudik, ha épp elköltözött tőlünk… Nemezanormális?
De kanyarodjunk csak vissza… Szép és tényleg csodás egy új élet érkezése, különleges ajándék, aki számára egyetlen esély van: felnőni egy szerető családban. Ez megvan. Pipa.
Én mondom most a frenetik-hangulatban-vagyok-mert-gyerekem-született cucc másik oldalát, pontokba szedve, mert így rend van. És én szeretem a rendet:
1. Végre elhagyhatjátok az Intézményt. Igaz, 1 nappal korábban tervezted, amiatt jól kis bőgted magad, de mindegy. A lényeg, hogy indulhattok.
2. Amikor beleerőszakoltad magad a szülés utolsó hónapjában hordott gatyába és pólóba, mert ezt hoztad a kórházi csomagban (de milyen jól is tetted, hogy otthon hagytad a szexi farmert és a szűk felsőt), a csecsemős nővér felöltöztette a babát, aki békésen pihen a hordozóban, várva az indulást, megjelenik az ajtóban a büszke Apuka. Boldogan átölel, felpakolja a csomagokat és az utódot, majd könnyes búcsú. Integetnek a csecsemősök, a frissen szültek vágyakozva néznek utánatok, majd bezárul a Gyermekágyas Osztály ajtaja és ettől kezdve nem adhatod be a babát éjszakára.
3. A lift nem működik, így gyalog mentek. Frissen műtve és bálnává dagadva szuper élmény. Végre elbotorkáltok a parkolóig, Apa szív egy cigit – izgul. A hordozót profi módon beköti – később ezzel mindig bajlódik, de akkor és ott érzi a helyzet komolyságát és pöccre beköti.
94. A szülés eseménysorozata nemcsak csodás emlék, de fájdalmas is – persze csak annak, akinek a hasfelmetszős változatban volt része. Mondjuk a másik verzió sem piskóta, mert akkor az asztalra könyökölve eszed a levest még jó pár napig. (Szerencséseknek mindkettő jár!) Az alig valahány centi vágás okozta fájdalomtól még az autóba sem tudsz beülni. Jobb láb. Nem megy. Fordítva. A francba, így sem. “Semmi baj, csak nyugodtan” – nyugtat Apa. Persze… ez olyan megalázó Bosszankodsz, de végül beletörődsz. Végül saját kezűleg szépen beemelgeted a lábaidat, pont mint az idős asszonyok a buszon. (Szegények…)
5. Elindultok. Szinte erősen melegít az őszi napsugár.
6. Minden kátyúnál a jóédesanyjába kívánod az egész rohadt városvezetést, mert mindig csak toldozzák-foldozzák az utakat. Nem valami kényelmesen utazol. Nem elég, hogy fáj a sebed, de a hasad pont akkora, mint 5 hónapos terhesen. Ez csak hónapokkal később tudatosul, amikor megnézed az első fotót az első pelenkázásról. Atyaég! Az tuti nem én vagyok…
7. Végre hazaértek. A kiszállás hasonló módon keserves, mint a beszállás. Megkönnyebbülsz, hogy a biztonságot jelentő otthon csak lépésekre van, de érzed, hogy a java még csak most jön. Ezt minden anya érzi…
8. Folytatod a hazaúton már jól begyakorolt könnyes szemmel történő bámulást. A leggyönyörűbb gyermek a Földön. Biztosíthatlak, ez még sokáig így lesz.
9. Boldog vagy és elvarázsol a vázában frissen illatozó hófehér virág látványa, könnyes szemmel összenézek, majd a közös gyermeketekre – de az a seb fáj, kurvára fáj.
10. Tesztek-vesztek, megtörténik az első pelenkázás a csodás, babaillatú babaszobában. Fotó is készül róla. Hónapok múlva megnézed. (ld. 6. pont )
11. Szépnek érzed magad, Anya lettél, ez csodás. Apa is ezt gondolja, vagy legalább is erősen ezt a gondolatot erőlteti magára. Közben arra gondol, milyen vékony voltál a megismerkedésetekkor, milyen szexi volt a leheletnyi tangát tartó csípőcsontod. Figyelem! Nők! Nem vagytok a legszebbek a szülés után 3 nappal (aki az volt és nádszálvékonyan jött ki a kórházból várom a történetét!), nem vagytok kívánatosak, de Anyák vagytok, erre legyetek büszkék! A gyermekeink a legszebb ékszereink!
12. Lesz még részed néhány abszurd jelentben, mint például: az újdonsült Apa a zuhanyzóban mosdat, mert a kád az tabu, hiszen abba képtelenség belépni.
13. Elképzeled majd a hegyekben álló vasalnivalót és szennyest – ami egyszer valóban testet ölt.
14. A napi program: szoptatás/tisztába tevés/altatás/fejés/szoptatás/tisztába tevés.
A “Jézusom, ezt a szart hogy töröljem le rólad, édes gyermekem” csak később okoz stresszt, miközben megpróbálod megakadályozni, a forgolódó szaros csemete körül ne legyen minden szaros. Végül jól irányzottan még nyom egyet, Te elugrasz, így csak kicsit leszel lefosva. Ellenben a fosás viszont elér egészen a TV állványig, cuki zöld pöttyök díszítik a gondosan, hónapokig válogatott, csodás vajszínű padlóburkolatot… (ugyanis ideiglenesen a nappaliban éltek, mert a fájó sebed és a félelem, hogy elejted a csecsemőt megakadályoz abban, hogy rendeltetésszerűen használd a gyerekszobát)
… és akkor akkor belép Apa….
Folyt. köv. (A téma szerintem megunhatatlan…)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: