A legjobb családban is előfordul…hát még nálunk. Mi sem vagyunk kivételek, pedig úgy vélem, alapvetően szép család vagyunk. Már ami a mostani felállást illeti. Papa, mama, 2 ( mínusz 1) gyerek. Egész és mégis egy kicsit csonka. Nos, ez a bejegyzés annak a (mínusz 1) gyereknek szól. Egy szép és csinos, hálátlan és makacs, de mindenképpen ígéretes 18 évesnek. Elsőszülött gyermekemnek Vandának, akit szinte még gyerekfejjel szültem. (Istenem, erről is írnom kell…) Nem, Vanda nem halt meg. Hála Istennek. Nem, nem drogos (szét is vágnám!), nem iszik (vagy legalább is csak alkalmakkor). Vanda eltévedt egy kicsit. Tisztességgel, legjobb szándékom szerint neveltem (2 éves kora óta egyedül); mindent, szó szerint (majdnem) mindent megtettem boldogságáért, testi-lelki nyugalmáért, fejlődéséért. Kevés volt. Vagy nem így kellett volna. Talán nagyon akartam, tényleg nagyon és ez volt a baj.
Eljött a pillanat, amikor hirtelen a semmibe veszett (első) anyaságom minden tette, erőfeszítése, küzdelme, minden boldog pillanata, könnye és verejtéke. Egyszerűen semmi nem nyert értelmet. 3 hónapos terhes voltam (második gyermekemmel) és Vanda túlfeszítette a húrt. A szokásos forgatókönyv: kiabálás, ajtócsapkodás, rohangálás, remegés az idegtől… és én akkor, azon az áprilisi estén hoztam egy döntést. Összeszedettem vele minden holmiját és kidobtam itthonról. Szerinte. Szerintem pedig csupán elküldtem az apjához gondolkodni. Szeretetről, együttélésről, tiszteletről… ilyenekről. A gyermeket, kinek létezése csak nekem volt köszönhető… a gyermeket, aki a mai napig szeretek (természetesen)… a gyermeket, aki hiányzik. Nagyon. De a döntésem máig nem bántam meg. Hiszem, hogy jó döntés volt, az egyetlen döntés, ami végül katarzishoz és boldog egymásra találáshoz fog vezetni. Majd évek múlva.
Vanda nem akart velem, velünk élni. Az apja (mostantól Férj 1) mellett döntött, aki megölte volna embrionális fejlődésének 7. hetében. No persze ettől az aprócska ténytől eltekintve még szeretheti Vandát. Aztán jött a gyermekelhelyezési per. Perelni kellett, hiszen Férj 1 csak így látott belőlem pénzt… Az nyilvánvalóan elképzelhetetlen volt, hogy egyedül ő finanszírozza gyermeke nevelését. A gyermekére fordítandó havi pénzösszeg (= a gyerektartás, lánykori nevén a Férj1-től kapott alamizsna) időben történő megfizetése sem volt az erőssége, így azt a nagyvonalú gesztust nem várhattam tőle, hogy beéri azzal, amit ő keres és törlesztve az ellenünk elkövetett sok gazságot, most végre igazi apaként ő tartja el Vandát.
Az első tárgyalás a szülés várható időpontja előtt 2 nappal volt. Nyilvánvalóan semmi keresnivalóm nem volt ott. Ügyvédet nem fogadtam, anyából egyszerre személyes eljáró alperes lettem. Kötelező olvasmányként feladtam magamnak a Családjogi Törvényt. Napokon át tanulmányoztam, miért is nem írtam belőle olvasónaplót? A végkimenetel persze egy percig sem volt kérdéses. Tudtam, hogy elveszik tőlem Vandát. A Csjt. szerint 16 éves kor felett a gyermek dönt. (De vajon tud józanul és megfontoltan dönteni?) Ennek ellenére, miután minden egyes alkalommal reszkető kézzel bontottam fel a tárgyalási jegyzőkönyveket tartalmazó tértivevényes küldeményeket, valahogy mindig írhatnékom támadt. Csak írtam a végtelen hosszú beadványokat, reagálva a sok hazugságra és sárra, amit rám dobáltak. Vanda és az apja- Mindketten. Az egész per számomra nem volt más, mint a végtelenül megalázó állítások elleni védekezés. Meghurcoltatásom és megaláztatásom elleni tiltakozásul egy tárgyaláson sem jelentem meg. Elvből. A döntés aztán visszavonhatatlanul megszületett. Vandát az apjánál helyezték el, engem egy nagyobb összeg megfizetésére, továbbá rendszeres gyerektartás megfizetésére kötelezett a T. Bíróság. A részletfizetésből köszi, nem kértem. Pénz utal, ügy lezár. Férj 1 számomra most már csak szánalomra méltó idegen, Vanda persze a továbbra is lányom, ha Ő is úgy akarja.. majd egyszer…
Férj 1, ezt most Neked: örömmel nyugtázom, hogy végre eltakarodtál az életemből. Oly sok keserűséget okoztál, oly sok bánat és könny terheli a közös múltunkat, hogy bátran ki merem jelenteni: az egyetlen ember vagy a Földön, akit tiszta szívemből gyűlölök. (Ha a Jóisten ezért megbüntet, vállalom… nem túl szép keresztény megnyilatkozás ez, de vállalom…) Ám hogy lásd, ilyen egyszerűen mégsem illik lezárni a múltat, további bejegyzéseket szentelek neked, (szigorúan kisennel), felfedve emberi gyarlóságaid. Sajnos a mai napig tisztán emlékszem rájuk.
Az előszobai szekrényben már csak egy dosszié árulkodik erről a szomorú és szégyenletes pár hónapról, tárgyalások jegyzőkönyveinek és beadványaimnak nehéz és súlyos szavait rejtve áll a többi személyes hivatalos iratot rejtő dosszié között, magányosan.
Egy dolgot nagyon fontos megjegyeznem: én sosem állítottam, hogy hibátlan vagyok, hogy tökéletes anya vagyok. Azt viszont állítom és vallom, hogy amit kaptam, az gyalázatos. Nem érdemeltem meg. Vanda, nagyon fáj.
Idén nyáron levelet írtam Vandának:
“Rendhagyó módon 18. születésnapodra nem ajándékot, hanem útravalót adok Neked. Az összes eddigi születésnapodra mindig annyit gondolkodtam, milyen ajándéknak örülnél leginkább – ezúttal azonban már régóta tudom, mit fogok adni Neked. Egy írást, amit talán nemcsak egyszer olvasol el az elkövetkezendő években.
Bár mostanság nem tekintesz az édesanyádnak, én mégis az voltam, az is vagyok, ráadásul maradok is. Sőt, annak is tartom magam. Éppen ezért érzem úgy, hogy írnom kell Neked.
Nyugodtan olvass tovább, nem lesz sírós, érzelgős, nem lesz bocsánatkérés, sokkal inkább olvasol majd egy realista írást. Ja, és annyira nem lesz hosszú.
A mostani helyzet nyilvánvalóan nem marad így örökké. Nem maradhat, mert egy kicsit abnormális. Persze hány családnak vannak ilyen és hasonló történetei, hajjaj… soknak. Még cifrábbak is… De ettől még én azt gondolom, hogy egyszer “hazatérsz”. Időd, mint a tenger, hisz’ olyan fiatal vagy még. Nyilvánvalóan ezt tudod is. És én megvárom, mert talán annyira öreg még én sem vagyok, hogy van időm megvárni… Azért jó anyának lenni, mert mindig van mit várni. Amikor kiderült, hogy babát várok: vártam, hogy kiderüljön, fiú lesz vagy lány. Aztán vártam, hogy megszülessen és kiderüljön, egészséges legyen. Amikor megszülettél, vártam, hogy mikor mosolyogsz először; mikor fordítod el a fejed, mikor emeled fel; mikor fordulsz meg, mikor kezdesz kúszni-mászni, mikor jön a fogad, mikor állsz fel, mikor kezdesz járni, szaladni, beszélni. Milyen lesz az életed a bölcsiben, oviban; milyen lesz majd iskolásnak lenned, milyen lesz a kamaszkorod, és milyen leszel ha majd felnősz. Mindig vártam valamit, most is.
Hát, ha fel nem is nőttél még teljesen, mindenesetre nagykorú lettél. Mostantól azért egy kicsit más lesz minden, noha tulajdonképpen semmi sem változik. Más lesz, mert mehetsz például szavazni….és marad is minden a régiben, mert maradnak azok a szüleid és családod, akik voltak, remélhetőleg a barátaid és a szerelmed is (ezt már Te választod).
Azt hiszem, amit eddig adhattam Neked gyerekként, amire legjobb érzésem, ösztöneim szerint tanítottalak és megmutattam Neked – az már örökké benned marad, hiába is tagadnád, vagy akarnád megtagadni. Mert ne hidd, hogy Te csak úgy vagy, olyan, amilyen. Mindennek van gyökere, és a Te gyökereid valahol belőlem is származnak. Szóval, nem akarok szentbeszédet tartani, hogy mi vár Rád majd felnőttként – egyrészt felesleges is, másrészt úgyis megtapasztalod majd, harmadrészt unalmas is lenne. (Azt hiszem, nekem is azt volt ennyi idősen)
Ám mivel van egy kis élettapasztalatom, halld az én útravalómat Neked, szeretettel. Mert szeretlek, szeretni is foglak, és ha igazán nagy leszel, majd megérted, hogy minden, ami köztünk történt, szükségszerű volt. Előbb-utóbb meg kellett történnie. Mégpedig azért, hogy egyszer majd igazán közel kerülhessünk egymáshoz. Talán évek múlva, vagy ki tudja. Amikor Te úgy érzed, szükséged van rám. Mert, talán mondanom sem kell, hogy nem múlik el nap, hogy ne jutnál eszembe. Ez így természetes. Ha szülő leszel, majd megérted, és talán addigra megtanulod, hogy a rész-egész sokkal pontosabb, mint a rész.
Szóval, az útravaló:
– légy óvatos: a másokba vetett bizalmad legyen mindig egy picit kisebb, mint a saját magadba vetett hit
– légy megfontolt: soha ne dönts hirtelen, vagy ha döntöttél, lépj túl és oldd meg, ha rosszul döntöttél – mást úgysem tehetsz
– légy éber: mindig ragadd meg a lehetőséget, de óvakodj a kecsegtető ajánlatoktól. Nincs tökéletes ajánlat, munkahely, kapcsolat vagy bármi.
– légy kompromisszum kész: ez elengedhetetlen, ha emberek között és ha majd dolgozni fogsz – különben akár remeteségbe is vonulhatsz
– légy vidám: a mosoly mindenkor segít
– légy egészséges, sportos, ápolt: a legnagyobb kincs, de erre majd csak 40 után jössz rá.
– légy őszinte: elengedhetetlen. Ha hazudnál, inkább ne mondj semmit. Tartsd meg titokban, magadnak, ne beszélj róla
– törekedj a függetlenségre: lelkileg, anyagilag mindenképp. Soha ne hagyd, hogy egy férfi irányítsa a pénzügyeidet, hogy eltartson. Mindig dolgozz, alkoss, gondolkodj – enélkül kiüresedik az életed, megfáradt és beteg leszel.
– légy nagyvonalú: inkább adj, ha teheted, de soha ne vegyél el senkitől.
– légy szerény: a legnagyobb siker vagy teljesítmény, eredmény akkor csillog a legszebben, ha nem te beszélsz róla, hanem mások veszik észre! Légy ügyes, hogy észrevegyék.
– tudj hallgatni: nem mindig mondhatod el, amit gondolsz. Tégy is így. Nem kell azonnal kimondani. És amit én is az Édesapámtól tanultam, továbbadom: “Mindig azt figyeld meg, KI mondta…” ezt Ő is az Ő Édesapjától kapta örökül…
– légy óvatos 2: figyeld meg, ki hallja/kinek mondod – meglepődsz majd, mennyien irigyek Rád, mennyien akarnak rosszat Neked, mennyien beszélnek majd a hátad mögött. Kollégáid, barátaid.
– legyél szívós: az élet nehézségeit úgyis utólag sokkal nehezebbnek érzed majd, amíg benne leszel egy nehéz periódusba, hajt a szíved, a kényszer, a muszáj. Menj előre, de ne gázolj át senkin.
– légy céltudatos: akinek nincs célja, nincs élete.
– legyen terved: mindig gondolkodj előre. Soha ne a következő lépésen, hanem az azt követőn. Ez érvényes mindenre. Soha ne azt nézd, mi lesz, ha ezt teszem, hanem ha ezt teszem, utána mi lesz.
– légy türelmes: ez a legnehezebb, de várj ki mindent. Ha szörnyű már a munkahelyed, várj türelmesen, légy éber. Jönni fog a megoldás. – légy önzetlen: amit tudsz, add át, taníts másokat – jó szívvel gondolnak Rád és a tettek visszamosolyognak Rád.
– légy majd egy kicsit magányos is: ez sokat fog alakítani rajtad. Mindenkinek szüksége van rá olykor. Én is sokáig voltam az, túléltem. Azonban azt is tudd, mindig útban van feléd az a valaki, akit Neked rendelt a sors. Csak meg kell várnod. Ne siettesd.
– légy nyitott szívű: ha találkozol valakivel, gondolj arra, vajon miért került az “utadba”. Nézz magadba és megtalálod a választ. – becsüld meg, ha szeret egy férfi: de soha ne elégedj meg azzal, ha valakinek nem az első és legfontosabb vagy az életében. Az ilyen kapcsolatot kerüld el. Ha nem tudod elkerülni, mert magával ragad, akkor nagy magasságokat és nagy mélységeket élsz majd meg és végül Te lépsz ki belőle, nagy nehezen. Csak tudd.
… és kívánom, hogy a Jóisten adjon Neked elég bölcsességet, hogy meg tud különböztetni a jót a rossztól, mert minden boldogság kulcsa ez.
… ha pedig az évek múlásával legalább a felét meg tudod valósítani annak, amit útravalóul adtam Neked – mert bizony nem lesz könnyű – , akkor elégedett, kiegyensúlyozott, sikeres és boldog felnőtt leszel.
… és tudd, tökéletesen és maradéktalanul boldog sosem leszel, az élet egyik kezével ad, a másikkal elvesz. Ez törvényszerű, fogadd el…és akkor boldog leszel.
Isten éltessen Téged 18. születésnapodon.
Édesanyád
Néhány nap múlva jött a válasz: ” Szia! Nagyon tetszett…Majd vmikor hívlak…”
Várni kell, türelemmel, büszkén és emelt fővel. Én várok. Szeretlek, Vanda.