A nyúl füle…

Mint mondottam volt, varrni nem szeretek. Ha nagyon muszáj, egy gomb, egy kis zokni stoppolás, de bizony kb. ennyi.  Kissé szégyenletes a történet, még szerencse, hogy Vanda – így utólag –  csak mosolygott rajta. Remélem nem okoztam maradandó sebet neki. Tényleg remélem.

Szóval, a nyúl füle…

Vanda még ovis volt, és mint minden ovisnak, neki is voltak kedvenc plüssállatai. Nem tudom, ki hogy van vele, de én alapvetően utálom a plüssállatokat. Mégis, a legtöbbször mit kap egy kisgyerek? Valami cuki kis plüssállatot… Aha… Amik aztán ott állnak százszámra a szekrény tetején és porosodnak a végtelenségig. Mert csak nem pakoljuk le őket minden egyes takarítás alkalmával, ugyebár? Még szép…. Ám ha nem szeretnénk az allergiás gyerkőccel orvoshoz rohangálni, mégsem marad más választás, mint -viszonylagosan sűrűn – a takarítás.

A plüssállat-gyűjtés intézményét tiltanám, törvényileg. Ennél haszontalanabb porfogóknak talán csak a nyaralásokról beszerzett faragott figurákat és társaikat nevezhetnénk… Ne reménykedjetek, ennyire nem vagyok következetes, nekem is vannak ilyen nippjeim. Van köztük néhány igazán kedves darab (pl. a Húsvét-szigetekről egy mini kőszobor) vagy a Kenyából hozott 3 csecsebecse: egy ébenfából faragott harcos, egy teknős-hamutál (akkor még cigiztem, muszáj volt hoznom) és egy elefánt. 2 éve azonban a padlás bugyraiban egy dobozban várják jobb sorsukat ezek a tárgyak – szívemnek kevésbé kedves társaikkal együtt, lévén új fészket építettünk – és döntöttünk. A nippeknek nincs helye egyelőre, minden bizonnyal egy vitrinbe teszem majd őket (nem a nappaliba!) és kizárt dolog, hogy több port fogjanak… Az nekik nem tesz jót!

Nos, mielőtt bárki azt gondolná, hogy utálok takarítani, téved. Semmi bajom a tisztasággal, de nem vagyok beteges rendmániás. Amúgy bárki jöhet hozzánk, nem gáz… ami meg gáz, oda nem engedek be senkit. Hihi…. Egyébként is, most eL (a kislányom  – a szerző) mellett  szoknom kell, hogy nem áll minden élén. A költözés és az új ház, no meg a folyamatos szépítés hagyott némi nyomot az idegeimen. Inkább eL-lel játszom, semmit órákat vasaljak, míg ő a játszóhelyére karámba bezárva várja szabadulását. Akinek van gyereke, 1 vagy több, pontosan tudja, miről beszélek.

Node… a porfogó plüssöknél tartottunk. Na jó, 1 lehetne mindenkinek. De nem több 100… Vandát sikerült meggyőznöm – épp a 2 évvel ezelőtti költözés kapcsán – hogy adjuk oda a régi óvodájának a rengeteg plüsst. Vagy legalább azokat, amikhez nem fűzi szoros és szétszakíthatatlan érzelmi viszony… Egy 16 éves kiskamaszt, – reméltem, már szinte semmihez nem fűzi… De tévedtem. “Ezt nem, mert apától kaptam, ezt az Éva nénitől, ezt a nemtom kitől…” – de végül mégiscsak a zsákban landolt egy jó pár plüss… Kutya legyek, ha tudom, mi történt végül ezekkel… ja, azt hiszem szülőházam sötét padlásán lesznek az enyészeté.  Egyébként, még mindig találtam plüssöket itt-ott, a költözés után érintetlenül maradt dobozokban… átpakoltam, plüssök mentek…

Zárójelben megjegyzem, hogy azért  eL-nek is vettem 2 db plüss-t, fura módon mindkettő elefánt… Utána kell járnom, miért pont elefánt…. Egy kék és egy fehér, piros gatyában. Márkás, cuki. A kéket száműztem és eladom az egyik tuti kis aukciós oldalon – más szülő és gyerek örömére… ?! A fehéret, piros gatyában tegnap mostam ki. Ma odaadtam eL-nek, megfogta, megrágcsálta és kb. 3 mp után dobta is.

Az ominózus plüss-szelektálás alkalmával előkerül a nyúl. Az egyfülű. A másik füle ugyanis még Vanda ovis korában leszakadt. Tisztán emlékszem szomorú kis arcocskájára, husi kis kezeire, amint a félfülű, sérült emlőst a kezében tartja. És arra is, hogy én a megmentő anya, azonnal felkiáltottam:  “Semmi baj, Vanda, anya meggyógyítja!”  Sajnos nem így történt. 12 év alatt nem sikerült felvarrnom a nyúl fülét – szégyenlem, de ez így igaz. Ami pedig végképp vicces, hogy előkerült a leesett fül is… Ragaszkodott egymáshoz a két testrész… ennyi éven át… túléltek legalább 8-9 költözést….

Tehát, pakolunk… Vanda felkiállt: “Anya, a nyúl füle, nem varrtad fel!!”

Nincs mit tagadni, nem. Nem szeretek varrni.

Jót mosolyogtunk, és az egyfülű nyúl azóta is egyfülűként éli világát, valahol Vanda cuccai között…

(A kép forrása:www.lovethispic.com)